Sziasztok!
Ismét nagyszerű élmény volt néhány órát közösen eltölteni Veletek e fagyos vasárnap délutánon! És nagyon hiányzott mindenki, aki éppen sielt, vagy vizsgázott, vagy más okból nem lehetett velünk! Az Elle Magazin szerkesztőségéből ezúttal képszerkesztőnk Ruszina Rita tartott velünk, akinek eddig csak hangját ismerhették riportom szereplői, most végre személyesen is találkozhattak vele. Kint tomboltak a mínuszok, ám bent nagyon gyorsan forró hangulat kerekedett, hála aktuálisan provokatív témánknak, melyet “Miért konzervatívak a magyar nők?” címmel vetettünk be Szalonunk első programpontjaként. Különleges vendégünk, a zöld aktivista és környezettudatos vállalkozó Treehugger Dan pedig különleges nézőpontot képviselt közös beszélgetésünkben, mégpedig a “nem konzervatív” amerikai férfiét. Dannel a rendszerváltás éveiben a Duna Kör, Zöld Párt és Zöld Nők Csoport aktivistájaként ismerkedtem meg, ő akkoriban telepedett le Magyarországon. Az ötlet, hogy Szalonunkra meghívjam abból adódott, hogy nemrégiben beszélgettünk, s szóbakerült, hogy miközben Dan keresi “az igazit”, párkapcsolataiban időnként számára nehézségeket okozó kultúrális különbségekkel találta magát szemben. Gondoltam, hogy érdekes lenne Szalonunk vendégeivel is közösen körbejárnunk ezt a témát, mely engem régóta foglalkoztatott, mert az én problémám meg az volt, hogy nem sikerült “nem konzervat1v” magyar társra lelnem, s végül egy feminista szocializációjú amerikai férfitől kaptam meg azt, amire már oly régen vágytam!
Dan nagyszerű beszélgetőpartnerünk volt, fantasztikus órát töltöttünk el vele, mindnyájan élveztük a szabadon hömpölygő közös társalgást! És rengeteget nevettünk is! Élményeik összehasonlítása, ütköztetése számtalan humoros poénra adott lehetőséget, mellyel éltünk is!
Számomra megkapó volt Dan közvetlensége, ahogyan konkrét személyes élményeit, tapasztalatait elmesélte. Én hajlamos vagyok agyonanalizálni a dolgokat, Dan viszont már előre jelezte, hogy “én nem így gondolkodom” – arra célozva, hogy nem szeret kategorizálni és elvontan általánosítani, ő inkább közvetlenül éli meg a dolgokat.
Két észrevétele különösen megragadta figyelmem: az egyik az volt, hogy tapasztalata szerint még többdiplomás magyar nők is “butának tettetik magukat”, hogy a magyar férfiak vonzónak találják őket. A másik pedig, az, hogy Dan nagyon szeret főzni, ám a magyar nők “ezt elveszik tőlem” mert ragaszkodnak hozzá, hogy a főzés az női feladat. Dannek viszont a főzés egyik kedvenc tevékenysége, szeret barátainak is főzni és igen szívesen “főznék együtt a párommal” mondta vágyakozva. Dan számára az is természetes, hogy saját magáról gondoskodjék. “Az én ingemet én viselem és természetes, hogy én tartom tisztán” – hangsúlyozta, s furcsának találja, hogy akár sokdiplomás magyar nők még felnőtt fiaikra vagy párjukra is főznek, mosnak, vasalnak, takarítanak. Dan olyan társat keres, akivel mindent megoszthatnának és merev szerepelőírások nélkül élvezhetnék közös életüket.
Közös beszélgetésünk végén arra kértem Szalonunk vendégeit, hogy útravalóul lássák el Dant néhány tanáccsal, hol és hogyan ismerkedhetne meg “nem konzervatív” magyar nőkkel. Az egyik legérdekesebb ezek közül az volt, hogy Dan iratkozzon be a manapság oly divatos főzőtanfolyamok valamelyikére, ahol máris közösen főzhetne együtt magyar nőkkel! Egy másik: olyan business networking eseményekre lenne érdemes ellátogatnia, ahová azok a magyar nők járnak, akik Danhez hasonlóan maguk sem szeretik a merev szerepskatulyákat és az élet teljességét szeretnék társukkal megosztani. Továbbra is várunk Dan számára ötleteket – írjatok bátran!
A beszélgetést követő szünetben Hartyáni Emőke szolgált különleges meglepetéssel! Finom tortát sütött nekem – nekünk – a Nők az úton riportsorozat kétéves születésnapja alkalmából! Emőke köszöntőt is mondott, mely személyesen hozzám szólt és nagyon meghatott. És nemcsak azért mert jólesett Emőke személyes figyelme, hanem azért is mert visszautalt novemberi Szalonunk elhatározására, hogy egymás sikereinek, örömeinek megünneplésével hagyományt is szeretnénk teremteni!
Szalonunk második felében Joó Zsuzsanna life coach fantasztikus irányításával jártuk körbe a meghívóban is jelzett kérdéseket: Mi az, amit régi életünkből szeretnénk elengedni és mi az, amit az új évben szívesen befogadnánk életünkbe? Zsuzsa kérdései nyomán ébredtem tudatára, hogy én “dolgok lezárását halogató” tíipus vagyok, azaz, nehezen fejezek be olyan dolgokat, zárok le olyan helyzeteket, melyek számomra már visszavonhatatlanul rosszak. Az Óévből ez tehát egy olyan dolog, amitől meg szeretnék szabadulni. Az Új Évben pedig szeretném szakmai életem irányitását továbbfejleszteni, a női önmenedzselés művészetét elsajátítani, s ezáltal idei céljaim megvalósításának a lehető legjobb esélyeket adni!
Szivesen fogadnék további élménybeszámolókat is! Addig is: íme néhányotok előre elküldött házi feladata:
1. Hogy mit engednék el?
A saját hegyeimet, vagy mumusaimat, amikkel állandóan meg kell küzdenem, vagy legalábbis megbeszélnem a dolgaimat, így ez elég sok időmbe és energiámba kerül…:)) persze ettől fejlődöm, de akkor is sok meló! 
2. Hogy mit fogadnék?
Üdvözölném, ha már kézzelfoghatóan érzékelném, a munkám reális értékét! Gyorsítanám az érést!
Az altalad megadott idezettel kapcsolatban az jutott eszembe, hogy nagyon nehez elengedni a regit, es merni valtani egy ujra. En most a munkaval kapcsolatosan elem meg, hogy nem is tudom eldonteni milyen munkat is vallalnek itt Norvegiaban. Nezegetem a hirdeteseket, es ha akadt valami erdekes, akkor beadtam ra a jelentkezesemet, meg akkor is, ha nem csinaltam ilyet elotte, de ugy gondolom, hogy el tudnam latni a feladatot. Es amiota kint vagyok most eloszor jelent meg a mult penteki ujsagban harom hirdetes, amiben marketingest kerestek. Es eloszor alkapott a laz, hogy hu, en ezt csinaltam, vegre, erre beadom a jelentkezesemet. Aztan elkezdtem azon toprengeni, hogy csak azert adnam be, mert ezt mar csinaltam, ismerem, tudom, hogy tudnam csinalni, vagy mert tenyleg ezt szeretnem itt Norvegiaban is csinalni. Es a vegen ugy dontottem, hogy elengedem a regit, a megszokottat, es valami ujat szeretnek. Lehet, hogy egyszerubb feladat, de az uj nyelv miatt mindenkepp kihivas lenne, ha mondjuk valami asszisztensi munkat csinalnek olyan teruleten, ami izgalmas es erdekesen hangzik. Szoval meg keresgelek.
1/ mi az a régi dolog (dolgok), amitől szívesen megszabadulnátok az idén életetekben:
- megszabadulnék az anyagi problémáktól végre. J
és 2/ mi az az új dolog (dolgok), amit szivesen fogadnátok az idén életetekben:
- dolgoznom kell végre az empátiás készségemen. Jobban, sokkal körültekintőbben kell kezelnem a körülöttem lévő embereket. Ebben segít a gyereknevelés, de a gyerekeimmel könnyű empatikusnak, körültekintőnek, tapintatosnak és megértőnek lenni. Viszont nekem felnőttekkel egyáltalán nem megy. Na ez a feladat 2010-re.
Béres Zsuzsa
Elle Magazin,
Főmunkatárs
Hát ismét sikerült elkerülnünk egymást, bár nem rajtam múlott. Többször is hívtalak.
Sajnálom, mert ezekre nagyon szívesen elmentem volna. és pl. beszélgethettünk volna a Nők a Fenntartható Fejlődésért csoportról is (facebook).
Next time. I guess.