Nők az úton

Nem hiszem, hogy akad olyan kislány, akit ha megkérdeznek, mi lesz nagykorában, azonnal rávágja: bankigazgató. Talán ezért is van női bankvezérekből olyan kevés, vallja Joó Zsuzsanna karriertanácsadó és coach, aki három olvasónkat meghívta másfél napos Sikeres női önmenedzselés tréningjére. Czékmány Patrícia, Tóth Alexandra, Vancsik Ivett mellett a szakértő is mesél személyes tapasztalatairól.

Bármennyire is kedves, helyes, simulékony kislánynak neveltek minket, jónéhányunkban benne van a versenyszellem, az önmegvalósítás kényszere, a vezetés képessége, a kockáztatás vágya, az alkotó kreativitás. Azaz minden együtt ahhoz, hogy kiváló munkaerők, vezetők vagy vállalkozók legyünk. Feltéve, ha akarunk, és ha mások is akarják. Joó Zsuzsanna szerint míg egy férfi számára magától értetődő, hogy a munkaerőpiacon (is) verseny van, addig a nőkbe belenevelt állandó megfelelési kényszer a legnagyobb belső gátja annak, hogy eljussunk a képességeinknek leginkább megfelelő posztra.

„A mai napig is komoly beosztású menedzser asszonyok hazamennek és főznek és sikálják a konyhát“ – mondja a szakértő, aki maga is többször módosított már pályát. „Miért vagyunk ilyen ostobák mi, nők, miért akarunk mi mindig, mindenhol megfelelni? Innentől kezdve sok házasság tönkremegy, az enyémmel is ez történt. Ha lett volna kellő önismeretem, ismertem volna technikákat, melyekkel az ember felkészülhet hasonló helyzetekre, akkor ezt ki lehetett volna védeni. Ez a nagy pofon új mederbe terelte életem. Legújabb szakmámban, karriertanácsadóként és life coachként ezért foglalkozom külön nőkkel is, Éva-karrierjüket egyengetve Azért lettem tréner és tanácsadó, mert rájöttem, meg tudom tanítani őket arra, hogy ne kövessenek el még több hibát. Nagyon ráférne mindenkire az életpályája tudatos szemlélése, technikák elsajátítása, hogy ne csak úgy sordorja őket az élet.“

A nők karriertervezése számos ponton eltér a férfiakétól. Gyakori női hiba: bizonytalanok, határozatlanok a karriertervezésben, tele vannak kételyekkel. A férfiak ezzel szemben taktikusabbak, tudják, honnan hová szeretnének eljutni. Az akadályokat így nem tragédiának, hanem a munka megoldandó velejáróiként kezelik. A férfiak és a nők sikerről alkotott képe is eltérő. Míg a férfiak elért eredményeiket a szorgalmasan végzett munka gyümölcsének látják, a nők inkább úgy érzik: a siker a szerencsének köszönhető, pusztán a véletlen műve. A nők többségének alacsony az önbizalma: sokan csak akkor hiszik el, hogy eredményesek voltak, amikor több külső forrás is megerősíti ezt. A férfiak céltudatosabbak az önmenedzselésben, önérvényesítő készségük is nagyobb. Az értekezleteken, nyilvános felszólalások alkalmával is többször ragadják magukhoz a kezdeményezést.

Míg a férfiak a sikeresen elvégzett feladatot szinte azonnal tudatják a környezetükkel, a nők úgy érzik: nincs szükség “promócióra”, elegendőek a kézzelfogható eredmények. Gyakran ez az oka a női-férfi keresetkülönbségeknek és a várva-várt fizetésemelés elmaradásának. A nők helyzetét a számtalan rájuk háruló feladat-háztartás, gyermekvállalás, tanulás, munka, karrier-sokszor mindez egyszerre bonyolítja. Ezért meg kell tanulniuk az önmenedzselés fortélyait is. „Az a nő lehet sikeres a karriertervezésben, élete menedzselésében, aki önérzetes, független, rendelkezik önismerettel, fűti a tettvágy“ – mutat rá a Joó Zsuzsanna. „Mindemellett egészséges életörömmel rendelkezik, rugalmas, döntőképes, jók a társadalmi kapcsolatai is“. A jó párkapcsolat szerepe is kulcsfontosságú. Az idejében megkezdett karriertervezés fontos. Így a nők nem tékozolhatnak el felesleges éveket az átgondolatlan pályaválasztás miatt. Optimális megoldás, ha a fiatal nők néhány évvel idősebb mentort választanak maguknak, aki segít eligazodniuk a karrierépítés útvesztőiben. A mentor soha ne szülő, barát, közeli rokon legyen. Mi kell tehát ahhoz, hogy a hőn áhított életpályát befuthassuk? Merészség, magabiztosság, az önmenedzselés képessége, bátorság arra, hogy magunkat megmutassuk.

CZÉKMÁNY PATRICIA

Most fogok diplomázni, szakdolgozatot írok, államvizsgára tanulok, és mellette van egy csomó célom. Alapvetően belémnevelték a pozitív gondolkodást, hogy tudjam, hogy mit akarok, ám gyakran elhagyom magam, és ha leveszem a szemem a célról, akkor jönnek a kifogások, és akkor úgy érzem, kicsúszik az életem a kezem közül. Nagy kihívás, hogy betörjek választott szakmámba, a médiába, mert nagyon sokan szeretnének tévézni, újságot irni, rádiózni. És ki nyer? Az nyer, akit ha kirúgnak az ajtón, visszamászik az ablakon, vagy az, akinek jó kapcsolatai vannak. Én szeretnék visszamászni az ablakon. Ez a tréning is hozzásegíetett ahhoz, hogy határozzam meg pontosan a célomat, a határidőt, az eszközöket, és lelkiekben is helyrebillentett.

Kérdés, júliusban mihez fogok kezdeni friss diplomásként. Merjek kitalálni valami újat, amit mások eddig nem csináltak, és ne álljak be feltétlenül a sorba? Rájöttem, hogy a médiát össze lehet kötni mással is, amit én nagyon szeretek, például a zenével, vagy könyvekkel, önfejlesztéssel, művészetekkel, hogy lehet több mindenben sikeresnek lenni, és kitalálni, miben vagyok igazán jó. Már eddig is sok mindent kipróbáltam, a rádiótól kezdve, a TV-n át, az online újságirásig. Szeretnék felturbózva önbizalommal, céltudatossággal élni, úgy ahogyan én szeretném, és nem úgy, hogy mások rángatnak bábként. Azt gondolom, hogy ma egy nő akkor sikeres, ha sikeres az életének az összes területén, tehát otthon, magánéletében, munkahelyén, bárhol. Ehhez kellő önbizalomra van szükség, mert ha ez megvan, el tudja magát adni, egyszerűen áramlik belőle az a belső energia, ami hatással van mindenki másra.

TÓTH ALEXANDRA

Orvosegyetemre járok, és elsősorban az érdekelt, hogyan lehet egyéb dolgokat a karrierrel összeegyeztetni. Meglepett, hogy a „női“ rész mennyire hangsúlyos: a résztvevők közül többen is emlitették, hogy nőként nehezebb érvényesülniük. Nekem ebben még nemigen van tapasztalatom. Pillanatnyilag nőgyógyász szeretnék lenni vagy igazságügyi orvosszakértő, és azt tartom kihívásnak, hogy a sok férfi nőgyógyász közt nőként hogyan érvényesüljek. Betegekkel közvetlen kapcsolatban lévő orvosként szerintem női mivoltom, a türelem, az együttérzés kifejezetten előnyös. Persze emellett jó szakember is szeretnék lenni, s szerintem vannak bennem olyan tulajdonságok, melyek lehetővé teszik, hogy helytálljak a férfiak közt is.

A vágyak nagyon fontosak az életemben, már eddig is próbáltam álmaim megvalósítását a magánéletemmel tudatosan összehangolni. Komoly párkapcsolatban élek, és mivel külföldön is szeretnék hosszabb ideig tanulni, kezdettől fogva próbáltam a párommal érzékeltetni, hogy ezt komolyan gondolom. Ez korántsem könnyű, mert neki jól működő vállalkozása van itthon, de most már próbálja úgy intézni a dolgait, hogy együtt mehessünk ki. Korábban úgy éreztem, sodródom, mert egyszerre járok az orvosira és az egészségügyi szakfordító és tolmács szakra, emellett tartok egészségfejlesztő órákat gimnazistáknak, diákkutatóként a női kilinkán is dolgozom. Miközben ezt csapongásként éltem meg, a tréning során rájöttem, hogy valójában egy területre összpontosítok. Jobban összeállt a kép, hogy mit miért csinálok, és konkrét irányt is kaptam, amerre el kellene indulnom.

VANCSIK IVETT

Az elmúlt egy évben két komolyabb fordulópontot is megéltem. Sokáig viszonylag klasszikus, lassan, de biztos ütemben felfelé ívelő életpályát jártam be: iskola, tanulmányok, nyelvvizsgák, presztízzsel bíró munkahelyek. Mindig alkalmazottként dolgoztam és a karrierem töretlenül haladt előre tavaly szeptemberig, amikor úgy döntöttem, hogy biztosnak tekintett és megbecsült marketing kommunikációs vezetői posztomat feladva megpróbálok a komfortzónámból kilépve valami egészen újba kezdeni. Több lendületet és kreativitást, szélesebb körű érdeklődést kívánó és intenzívebb, sokoldalúbb szellemi kihívást jelentő feladatra vágytam, szabadabb időbeosztásban, vállalva azt is, hogy anyagilag kiszámíthatatlan helyzetbe kerülök. Nem volt konkrét tervem, első lépésként csupán a tagadási fázisig jutottam el – azt határozottan éreztem, mi az, ami nem szeretnék, de nehezemre esett eldönteni, mi lenne az, ami mellett teljes szívvel el tudnám magam kötelezni, hiszen annyi izgalmas lehetőséggel vár a világ! Pont ezért éreztem szükségét ennek a váltásnak, hogy végre átkerüljön a sorsom a saját kezembe és most én mondhassam meg, mit szeretnék csinálni és csak rajtam álljon, ezt hogyan és miként tudom megvalósitani. Számomra szokatlan életforma és új élmény volt a szabadúszás, az azzal járó rugalmas időbeosztás és a teljes magamra utaltság, de mindvégig számíthattam a szüleim és barátaim – helyenként aggodalmas, de jobbító szándékú kritikával fűszerezett – támogatására. Jó volt hallani, hogy a tréning egy másik résztvevője már a sokadik karrierváltást csinálja végig, soha nem adja fel és ismételten új kihíváson gondolkodik. A foglalkozás erősen elgondolkodtatott a siker mibenlétéről is. A társadalmi konvenciók és értékrend szerint a saját lakás, autó, stabil párkapcsolat, úgy általában a rendezett egzisztencia a siker fokmérője. Nálam viszont mindennél többet számítanak azok a pillanatok, amikor elégedettnek, boldognak, felszabadultnak érzem magam. És valóban hiszek abban, hogy még előttem állnak az igazán jelentős lépések, az én valódi és maradandó sikereim még csak eztán következnek! Az elmúlt hat hónap alatt nagyon sokat tanultam magamról – most már tudom, hogy önmagamra utalva is képes vagyok megállni a helyem, ugyanakkor szembesültem olyan hiányosságaimmal is, amelyeket ellensúlyoznom kell. Júniustól ismét alkalmazottként, de a munkahelyem szervezeti kultúrájának és pozíciómnak köszönhetően nagy önállósággal, másokért és magamért felelősen dolgozhatom. Benjamin Franklinnek tulajdonítják a mondást, amely szerint az, aki feladja a szabadságot a biztonságért, egyiket sem érdemli. Ez azonban fordítva is igaz. Azt az egyensúlyt keresem, amely mindkettőt megadja.

JOÓ ZSUZSANNA

Ötvenegy évesen visszatekintve életemre, zömében meg vagyok magammal elégedve, amit csak lehetett kihoztam magamból. Többször módosítottam pályát. Az első nagy váltást húsz évvel ezelőtt a rendszerváltáskor megléptem, amikor a harmincas éveim elején bölcsész diplomásként gazdasági főiskolára jelentkeztem marketing szakos másoddiplomásnak. Soha nem akartam vezető lenni és sohasem dolgoztam a sajtóban, s újságíró sem voltam soha, ám amikor egyszerre csak főszerkesztői állást kínáltak, ami azonnal el is fogadtam. Nem féltem, hittem magamban, egy percig nem gondolkodtam. Csak hosszú idő után jöttem rá, hogy nem, ezt nem lehet ugyanúgy folytatni tovább, mint ideáig. Hogy megváltozott a szerepem, az időbeosztásom, a jövedelmem, s hogy ebből kellett volna finanszirozni, menedzselni és megszervezni a háztartási teendőket, nem magamnak kellett volna ellátnom, amit addig elláttam. Sajnos a mai napig is komoly beosztású menedzser asszonyok hazamennek és főznek és sikálják a konyhát, tanácsadóként ugyanezt látom rajtuk, amin én is átestem. Miért vagyunk ilyen ostobák mi nők, miért akarunk mi mindig mindenhol megfelelni? Erre én sem tudtam megoldást. Innentől kezdve pedig sok házasság tönkremegy, az enyémmel is ez történt. Ha én ezt előre tudtam volna, ha lett volna kellő önismeretem, s ismertem volna technikákat, melyekkel az ember felkészülhet ilyen és hasónló helyzetekre, akkor ezt ki lehetett volna védeni. Ez egy nagy pofon volt az élettől, mely a tudatosodás útjára katapultálva, új mederbe terelte életem. Legújabb szakmámban, karriertanácsadóként és life coachként ezért foglalkozom külön nőkkel is, Éva-karrierjüket egyengetve. Én abszolut sikerorientált vagyok, tehát azt szeretném megtanitani a nőknek, hogy legyenek sikeresek, hogy menedzseljék magukat. A sikerrel senki nem foglalkozik. Nincs olyan, ami arról szól, hogy hogyan élj, hogyan jutsz el a sikerekhez, azt hogyan dolgozod föl. Közép-Európában, Magyarországon ez nem téma, ezért gondoltam, hogy megpróbálok egy ilyen megközelitést találni. Elkezdtem megtanulni azokat a technikákat, hogy hogyan lehet lélekben erősnek maradni és talpon maradni. Ez sok tréninget, könyvet, tanfolyamot, előadást jelentett, azaz képeztem magam. Engem magánéletem válsághelyzete tolt a tudatosodás útjára. Megkaptam azt a jónéhány pofont az élettől, ami akkor borzalmas volt, volt, de utólag visszagondolva nagyon is kellett. Alázatra, sokkal nagyobb toleranciára, együttérzésre nevelt, ugyanakkor erőt adott, átéltem, hogy lehet fejlődni, utunkon továbbmenni. Azért is lettem tréner és tanácsadó, mert rájöttem, hogy hatok az emberekre és talán tanitani is tudom őket arra, hogy ne kövessenek el még több hibát. Sokkal több embernek kéne igénybevenni, mert nagyon ráférne mindenkire az életpályája tudatos szemlélése, technikák, dolgok megtanulása, értékelése, elemzése, ebből nagyon sok kéne, hogy ne tengődjön jobbra-balra, sordorja az élet. A kapitalista társadalom úgyis dobálja az embert, akkor már próbáljuk meg ezt valamennyire tudatosan irányitani és vezetni, valamilyen szinten kézben tartani.

Béres Zsuzsa

(ELLE Magazin, 2009 július)

Ez a bejegyzés 2009. július 5. vasárnap 07:53-kor készült és a következő kategóriákban található: Blog, ELLE. Valamennyi hozzászólás követhető az RSS 2.0 hírcsatornán keresztül. Hozzá lehet szólni, vagy küldhető visszajelzés a saját oldalról.